Állítsatok hát ki ellenem valakit, hogy megvívjunk egymással!

„Monda továbbá a filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izrael seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással.” (1Sámuel 17:10)

Úgy tartják, hogy Diogenésznek, a görög filozófusnak, aki egy hordóban élt, mindössze egy botja, egy táskája és egy tálja volt, mindig mezítláb járkált, még a hóban is. Azt mondják, hogy még teljes napvilágnál is az athéni utcákon látták őt egy égő lámpással a kezében. Mikor megkérdezték tőle: „Diogenész, kit keresel?” Ő így válaszolt: „Egy férfit.”

Góliát is egy férfit keresett, aki megvívna vele. A filiszteus jól felszerelt, rengeteg tapasztalatot szerzett, magabiztos harcos volt. Így 40 napon át felhívást intézett az izraeli sereghez, hogy küldjenek valakit, aki majd kézitusában harcol vele. A zsidók közül senki nem volt hajlandó ekkora kockázatot vállalni. Saul határozatlansága nyomasztóan hatott a katonákra, mert a király bezárkózott a sátrába, és nem tudta, hogyan tovább. Ki lesz majd kész az óriással megvívandó harcra? Ez az ember a fiatal Dávid volt. Az óriás nyilvánvalóan Dávid felett állt, de a fiúnak nagyon értékes erényei voltak a valódi győzelem kivívásához:

1.    Lelki beállítottságú volt, mert úgy értelmezte ezt a kritikus helyzetet, mint a menny Istenéhez intézett kihívást.

2.     Nem vette át, és nem kritizálta ő is a vezetők gyávaságát.

3.     Nem volt közömbös a kihívással szemben. Azt felelte, kész harcba menni.

4.     Sámuel próféta kente fel őt, és meggyőződött arról, hogy teljesítendő küldetése van.

5.    Mély vallásos meggyőződése volt, és tudta, kitől függ a győzelem.

6.     Már volt benne tapasztalata, hogyan kell szembenézni a veszélyekkel.

7.   Tudta, milyen fegyverei vannak, és azokkal küzdött, amit ismert.

8.      Nem rögtönözte a stratégiáját. Kitalált egy tervet, ami Isten segítségével győzelemre vezette.

9.    Nem viselkedett arrogánsan a diadal után.

Az egyháznak és a világnak Dávidhoz hasonló emberekre van szüksége ma, akik hajlandóak harcolni a föld új óriásaival, akik kihívás elé állítják Isten népét. Ellen G. White így ír erről: „A világnak emberekre van leginkább szüksége, olyan emberekre, akik meg nem vehetők, sem el nem adhatók, akik szívük legmélyéig őszinték és becsületesek, akik nem félnek nevén nevezni a bűnt, akiknek lelkiismerete úgy mutatja az irányt, akár az iránytű az északi pólust, és akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég.” (Nevelés, 57. o.)

Készen állsz ma szembenézni az óriásaiddal? Ne félj a csatától. Nem vagy egyedül. Isten melletted van.