Zakariás könyve 5
5
Azután ismét fölemeltem szememet, és íme, egy repülő irattekercset láttam.
2
Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én azt mondtam: Egy repülő irattekercset látok, a hossza húsz könyök, a szélessége pedig tíz könyök.
3
Azt mondta nekem: Ez az az átok, amely kihat az egész országra, mert mindenki, aki lop, e szerint lesz megítélve, és mindenki, aki hamisan esküszik, e szerint lesz megítélve.
4
Kibocsátottam ezt – így szól a Seregek URa –, és bemegy a tolvaj házába s annak a házába, aki hamisan esküszik az én nevemre. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt, és annak gerendáit és köveit is.
5
Majd előlépett az angyal, aki beszélt velem, és azt mondta nekem: Emeld csak föl szemedet, és lásd meg, mi az, ami közeleg!
6
Azt kérdeztem: Mi ez? Ő pedig azt mondta: Egy véka az, ami közeleg. Azt mondta: Benne van az egész ország bűne!
7
És íme, egy kerek ólomfedél emelkedett föl, és egy asszony ült a véka közepén.
8
Azt mondta az angyal: Ez az istentelenség. Majd visszalökte az asszonyt a véka közepébe, az ólomfedelet pedig rádobta a véka szájára.
9
Amint fölemeltem szememet, láttam, hogy íme, két asszony közeledik, és a szél emelgeti a szárnyaikat. Szárnyaik olyanok voltak, mint a gólya szárnyai; és fölemelték a vékát a föld és az ég közé.
10
Megkérdeztem az angyalt, aki velem beszélt: Hová viszik ezek a vékát?
11
Azt mondta nekem: Házat építenek annak Sineár földjén, és ha készen van, elhelyezik ott méltó helyére.