Zsoltárok könyve 6
6
[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.] (2) URam, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem felindulásodban!
2
(3) Könyörülj rajtam, URam, mert ellankadtam, gyógyíts meg, URam, mert csontomig hat a rettegés!
3
(4) Lelkem is igen retteg, és te, ó, URam, meddig maradsz távol?
4
(5) Térj vissza, URam, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért.
5
(6) Mert nem emlékeznek meg rólad a halálban, kicsoda dicsőít téged a Seolban?
6
(7) Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem ágyamat.
7
(8) Szemem elbágyadt a bánattól, elgyengült sok szorongatóm miatt.
8
(9) Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert az ÚR meghallgatja sírásom hangját.
9
(10) Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, elfogadja imádságomat az ÚR.
10
(11) Megszégyenül és megzavarodik majd minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek egy pillanat alatt.