Zsoltárok könyve 41
41
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2
Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3
Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
4
Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6
Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7
Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
8
Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9
Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
10
Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11
De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
12
Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
13
Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
14
Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!