Zsoltárok könyve 4
4
[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.] (2) Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat!
2
(3) Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela]
3
(4) Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok!
4
(5) Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok! [Szela]
5
(6) Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban!
6
(7) Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam!
7
(8) Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk.
8
(9) Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam.