Zsoltárok könyve 142
142
Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
2
Hangosan kiáltok az Úr hoz, hangosan könyörgök az Úr hoz.
3
Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
4
Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.
5
Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.
6
Hozzád kiáltok, Ur am, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.
7
Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8
Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.