Zsoltárok könyve 129
129
[Ének fölmenetelkor.] Sokat szorongattak engem ifjúságom óta – mondja Izráel –,
2
sokat szorongattak engem ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.
3
Szántók szántottak hátamon, hosszan húzták barázdáikat.
4
Igaz az ÚR! Elszaggatta a gonoszok kötelét.
5
Megszégyenülnek és meghátrálnak mindazok, akik Siont gyűlölik.
6
Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, amely kiszárad, mielőtt letépnék,
7
amelyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
8
Az átutazók sem mondják: „Legyen rajtatok az ÚR áldása! Áldunk benneteket az ÚR nevében!”