Mózes IV. könyve 12
12
Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.
2
Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az ÚR? Nem szólt-e általunk is? És az ÚR meghallotta.
3
(Az az ember, Mózes pedig igen szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén.)
4
Az ÚR mindjárt azt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátrához! Ki is mentek ők hárman.
5
Akkor felhőoszlopban leszállt az ÚR, és megállt a sátor bejáratánál. Szólította Áront és Mirjámot, és mindketten kimentek.
6
Azt mondta: Halljátok meg most a beszédemet! Ha valaki az ÚR prófétája közöttetek, annak megjelenek látásban, vagy álomban beszélek vele.
7
De nem így van Mózessel, aki egész házam hűséges szolgája.
8
Vele szemtől szembe beszélek, nyíltan, nem homályos beszédek által, és az ÚRnak alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen szólni?
9
És haragra gyúlt ellenük az ÚR, és elment.
10
A felhő is eltávozott a sátorról, és íme, Mirjám poklos volt, fehér, mint a hó. Áron rátekintett Mirjámra, és látta, hogy poklos.
11
Ekkor azt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
12
Kérlek, ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek teste már félig oszlásnak indul, amikor kijön anyja méhéből.
13
Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt!
14
Az ÚR azonban azt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcon, nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Zárják ki a táborból hét napig, és azután hívják vissza.
15
Kizárták hát Mirjámot a táboron kívül hét napra. A nép nem indult tovább, míg vissza nem hívták Mirjámot.
16
(13,1) Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.