Ézsaiás könyve 2
2
Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:
2
Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép.
3
Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.
4
Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.
5
Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!
6
Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak.
7
Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma.
8
Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak.
9
Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik.
10
Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől!
11
Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.
12
Mert jön a Seregek Ur ának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia;
13
a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, a Básán minden tölgyfája ellen;
14
minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen,
15
minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen,
16
minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen.
17
Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.
18
A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.
19
Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
20
Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük.
21
Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
22
Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?