Ézsaiás könyve 17
17
Jövendölés Damaszkusz ellen. Íme, Damaszkusz városa elpusztul, és romhalmazzá lesz.
2
Aróér városait elhagyják, és a nyájaké lesznek, amelyek háborítatlanul fognak ott tanyázni.
3
Efraim erődítménye és Damaszkusz királysága is eltűnik. Arám maradéka úgy jár, mint Izráel fiainak dicsősége – ezt mondja a Seregek URa.
4
Azon a napon megfogyatkozik Jákób dicsősége, és kövér húsa lesoványodik.
5
Úgy lesz, mint amikor az arató összefogja a gabonát, és karjával learatja a kalászokat; olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szed a Refáim völgyében.
6
Csak böngésznivaló marad belőlük, mint az olajfa megrázásakor: két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfa lombjai között – így szól az ÚR, Izráel Istene.
7
Azon a napon Alkotójára tekint az ember, és szeme Izráel Szentjére néz.
8
Nem tekint az oltárokra, keze alkotására, és nem néz azokra, amiket ujjai csináltak, a berkekre és a tömjénező oltárokra.
9
Azon a napon erős városai olyanok lesznek, mint az elhagyott erdő és a hegytető, amelyeket elhagytak Izráel fiai előtt, és pusztasággá lesznek.
10
Mert elfelejtkeztél szabadító Istenedről, nem emlékeztél meg erős kőszáladról, ezért ültetsz gyönyörűséges ültetvényeket, és plántálsz idegen vesszőt beléjük.
11
Amely napon elülteted, körül is keríted, és reggelre magod virágot hoz, de nem lesz aratás sebeid és gyógyíthatatlan fájdalmad napján!
12
Jaj, a sok nép mint zúg! Úgy zúgnak, mint a tenger zúgása. Háborognak a népek, úgy háborognak, mint a hatalmas vizek!
13
Háborognak a népek, mint sok víz háborgása, de ha megdorgálja őket, messzire elfutnak. Elsodródnak, mint polyva a hegyeken a szél előtt és mint pozdorja a forgószél előtt.
14
Este rémület száll rájuk, és mielőtt megvirrad, nem lesznek. Ez a jutalma pusztítóinknak, és a sorsa kirablóinknak!