---

¹ Így szólt az Úr igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik, azaz kiszlév hónap negyedik napján,
² amikor a bételiek elküldték Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az Úr hoz,
³ és kérdezzék meg a Seregek Ur ának házában levő papoktól és prófétáktól: Tartsunk-e siratást az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük?
⁴ Így szólt hozzám a Seregek Ur ának igéje:
⁵ Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, talán az én kedvemért tartottatok böjtöt?
⁶ Amikor meg ettetek és ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok?
⁷ Hiszen az volt az Úr igéje, amelyet a régebbi próféták által hirdetett, amikor Jeruzsálem és a körülötte levő városok még lakottak és sértetlenek voltak, és amikor még a Délvidék és a Sefélá-alföld is lakott volt,
⁸ amit Zakariásnak is mond az Úr igéje.
⁹ Ezt mondja a Seregek Ur a: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!
¹⁰ Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!
¹¹ De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak.
¹² Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ur a küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ur a.
¹³ Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek Ur a: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak.
¹⁴ Szétszórtam őket valamennyi nép közé, akiket nem ismertek, az ország pedig pusztán maradt utánuk, senki sem járt arra. Így tették pusztává a gyönyörű országot.