---

¹ Egyszer azt mondta neki Naomi, az anyósa: Édes leányom! Ne keressek-e neked nyugodalmat, hogy jól legyen dolgod?
² Hát nem rokonunk-e Boáz, akinek szolgálóival voltál? Íme, ő ma éjjel árpát szór a szérűn.
³ Azért fürödj meg, kend meg magadat, vedd föl a legszebb ruhádat, és menj le a szérűre. De ne mutatkozz addig a férfi előtt, amíg be nem fejezi az evést és az ivást.
⁴ Majd ha lefekszik, jegyezd meg azt a helyet, ahol nyugszik, menj oda, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, mit cselekedjél.
⁵ Ruth ezt mondta neki: Mindazt, amit tanácsolsz, megteszem.
⁶ Lement hát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy anyósa tanácsolta.
⁷ Boáz evett, ivott, és vidám kedve támadt. Majd elment, hogy lefeküdjék az asztag mellett. Ruth erre titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és oda lefeküdt.
⁸ Éjféltájban történt, hogy fölriadt a férfi, és megfordult. S íme: egy asszony fekszik a lábánál!
⁹ Megkérdezte: Ki vagy te? Ő azt mondta: Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.
¹⁰ Ő így válaszolt: Áldjon meg az ÚR téged, édes leányom! Szeretetedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.
¹¹ Ne félj hát, édes leányom! Mindent megteszek neked, amit mondasz. Mert mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.
¹² Való igaz, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam még közelebbi rokon is.
¹³ Ma éjjel aludj itt, s majd reggel, ha ő vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, váltson meg téged. Ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az ÚR! Aludj azért itt reggelig.
¹⁴ Így hát ott nyugodott az ő lábánál reggelig, és fölkelt oly korán, mielőtt az ember fölismerhetné a másik embert. Boáz ugyanis megparancsolta: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűn járt.
¹⁵ Majd ezt mondta: Add ide a nagy kendődet, amely rajtad van, és tartsd ide. Ő odatartotta. Boáz pedig hat mérő árpát mért bele, és föladta a hátára, ő pedig bement vele a városba.
¹⁶ Elment az anyósához, aki megkérdezte: Hogy vagy, édes leányom? Erre elbeszélt neki mindent, amit az a férfi cselekedett vele.
¹⁷ És azt mondta: Ezt a hat mérő árpát adta nekem, így szólván: Ne menj üres kézzel anyósodhoz!
¹⁸ Naomi így válaszolt: Légy veszteg, leányom, míg megtudod, hogyan dől el a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg véghez nem viszi a dolgot még ma.