---

¹ És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
² Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
³ És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
⁴ Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
⁵ De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
⁶ A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
⁷ Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
⁸ Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
⁹ Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
¹⁰ És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
¹¹ Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
¹² És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
¹³ Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
¹⁴ Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
¹⁵ Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
¹⁶ És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
¹⁷ Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
¹⁸ Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
¹⁹ Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
²⁰ És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
²¹ Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
²² És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
²³ Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
²⁴ Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
²⁵ Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
²⁶ Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
²⁷ Legutoljára pedig az asszony is meghala.
²⁸ A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
²⁹ Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
³⁰ Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
³¹ A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
³² Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
³³ És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
³⁴ A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
³⁵ És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
³⁶ Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
³⁷ Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
³⁸ Ez az első és nagy parancsolat.
³⁹ A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
⁴⁰ E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
⁴¹ Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
⁴² Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
⁴³ Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
⁴⁴ Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
⁴⁵ Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
⁴⁶ És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.