2Ezt mondd Izráel fiainak: Ha valaki egy személyre szóló fogadalmat tesz az ÚRnak, föl kell becsülni annak az értékét.
3Ha férfit kell fölbecsülni, húszesztendőstől hatvanesztendősig ötven ezüstsékelre becsüljed a szent sékel szerint.
4Ha pedig asszony az, harminc sékelre becsüljed.
5Ha pedig ötesztendőstől húszesztendősig való, akkor a fiúgyermeket húsz sékelre becsüljed, a leányt pedig tíz sékelre.
6Ha pedig egy hónapostól ötesztendősig való, akkor a fiút öt ezüstsékelre becsüld, a leányt pedig három ezüstsékelre.
7Ha pedig hatvanesztendős vagy annál idősebb, ha férfi, akkor tizenöt sékelre becsüld, az asszonyt pedig tíz sékelre.
8Ha pedig szegényebb az, mint ahogy te becsülted, akkor állítsák a pap elé, és becsülje meg őt a pap. Aszerint becsülje meg a pap, amilyen módja van a fogadalmat tevőnek.
9Ha pedig olyan állatokról van szó, amelyekből áldozni szoktak az ÚRnak, mindaz, amit az efféléből ad valaki az ÚRnak, szent legyen.
10Ne adjon helyette mást, és ne cserélje ki a jót hitványra vagy a hitványat jóra. De ha mégis kicserélné a jószágot egy másik jószágra, akkor mind ez, mind az, amivel kicserélte, szent lesz.
11Ha pedig egy tisztátalan állatról van szó, amelyből nem szoktak áldozatot bemutatni az ÚRnak, állítsák oda az állatot a pap elé.
12Becsülje meg azt a pap, hogy jó-e vagy rossz-e, és amennyire a pap becsüli, úgy legyen.
13Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá a becsült értéke ötödrészét.
14Ha valaki a házát szenteli az ÚRnak szent ajándékul, azt is becsülje meg a pap, hogy jó-e vagy hitvány-e, és amennyire a pap becsüli, úgy legyen.
15Ha pedig az, aki odaszentelt házát meg akarja váltani, adja hozzá a becsült értéke ötödrészét, és úgy maradjon az övé.
16Ha valaki a mezei birtokából szentel valamit az ÚRnak, akkor a vetőmag szerint kell megbecsülni, amely abba megy. Ha egy hómer árpamag megy bele, ötven ezüstsékelt ér.
17Ha a jubileum évétől szenteli oda a földjét valaki, akkor a teljes becsült értéket kell számítani.
18De ha a jubileum éve után szenteli oda a mezejét, akkor a pap a hátralévő évek száma szerinti árat számítsa föl neki, és azt vonják le a becsült értékből.
19De ha mindenképpen meg akarja váltani a mezejét az, aki odaszentelte, akkor adja hozzá a becsült ár ötödrészét, és úgy maradjon az övé.
20Ha pedig nem váltja meg azt a mezőt, vagy ha eladja azt másvalakinek, többé nem válthatja meg.
21És amikor a jubileum évében fölszabadul az a föld, legyen az ÚR szent tulajdona, mint neki szentelt mező: a pap birtoka legyen.
22Ha pedig nem ősi birtokát, hanem pénzen vásárolt mezejét szenteli valaki az ÚRnak,
23akkor számolja ki a pap a becsült összeget a jubileum évéig, és a becsült értéket már azon a napon adja oda az ÚRnak szent ajándékul.
24A jubileum évében visszaszáll a föld arra, akitől vették, akinek a birtoka volt az a föld.
25Mindent a szent sékel szerint becsüljetek föl! Húsz géra egy sékel.
26Az állat elsőszülöttjét ne szentelje oda senki, mivel az úgyis az ÚRé. Akár marha, akár juh, az ÚRé az.
27Ha azonban tisztátalan az állat, meg kell váltani a becsült értéke szerint, hozzáadva annak ötödré szét. Ha pedig nem váltják meg, adják el a becsült ára szerint.
28De amit valaki esküvel szentelt az ÚRnak a tulajdonából – akár ember, akár állat, akár mezei birtok az –, azt nem adhatja el és nem is válthatja meg. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az ÚRnak.
29Senki, akit az emberek közül véglegesen az ÚRnak szenteltek, nem váltható meg, hanem mindenképpen meg kell halnia.
30A földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az ÚR szent tulajdona.
31De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, adja hozzá annak ötödrészét.
32A marha és a juh tizede, minden tizedik abból, ami a pásztorbot alatt átmegy, az ÚRnak legyen szentelve.
33Nem szabad válogatni, hogy jó-e vagy hitvány, és ki sem szabad cserélni. De ha valaki mégis elcseréli, akkor az és amit cserébe adott érte, szent lesz, és nem váltható meg.
34Ezek azok a parancsolatok, amelyeket az ÚR parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen.