---

¹ Jaj, de sűrű felhőt borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lába zsámolyáról haragja napján.
² Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákób összes hajlékát, ledöntötte haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre terítette, megszégyenítette az országot és fejedelmeit.
³ Fölgerjedt haragjában letörte Izráel minden szarvát. Visszavonta jobbját az ellenség előtt, mint lángoló tűz égette Jákóbot, emésztette körös-körül.
⁴ Kifeszítette íját, mint az ellenség, kinyújtotta jobbját, mint egy támadó, és megölt vele mindent, ami a szemnek kívánatos. Sion leányának sátrára tűzként zúdította izzó haragját.
⁵ Olyan volt az Úr, mint az ellenség. Elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, lerombolta erődítményeit, és megsokasította Júda leányának bújátbaját.
⁶ Földúlta sátrát, mint egy kertet, lerombolta gyülekezési helyét. Elfelejtette az ÚR Sionnal ünnepeit és a szombatot, és haragja hevében megutált királyt és papot.
⁷ Megvetette oltárát az Úr, megutálta szentélyét. Ellenség kezébe adta palotáinak kőfalait, zajongtak az ÚR házában, mint ünnepnapon.
⁸ Az ÚR elhatározta, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; mérőzsinórt feszített ki, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és gyászol a bástya és a kőfal, együtt roskadoznak!
⁹ Földbe süllyedtek kapui, elvesztette és összetörte annak zárait. Királya és fejedelmei a népek között vannak, nincs többé törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az ÚRtól.
¹⁰ A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejükre. Zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.
¹¹ Elsorvadt a szemem a könnyhullatástól, bensőm háborog, földre omlik népem leányának romlása miatt. Mert elalélnak a kisgyermekek és a csecsemők a város terein.
¹² Azt mondják anyjuknak: Hol a kenyér meg a bor? Elaléltak, mint a sebesültek a város terein, kilehelték lelküket anyjuk kebelén.
¹³ Tanúságul mit hozzak föl melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Kivel mérjelek össze, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Bizony, romlásod nagy, mint a tenger, kicsoda gyógyít meg téged?
¹⁴ Prófétáid hamis és megtévesztő látomásokkal tévesztettek meg téged, és nem leplezték le álnokságodat, hogy jóra fordult volna sorsod, hanem hamis és félrevezető látomásokról prófétáltak neked.
¹⁵ Összecsapja kezét miattad minden arra járó, fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya fölött. Vajon ez az a város, amelyről azt mondták: „Tökéletes szépség, az egész föld öröme”?
¹⁶ Föltátotta száját ellened minden ellenséged, fölszisszennek, és fogukat csikorgatják. Azt mondják: Elnyeltük őt! Bizony ez az a nap, amelyet vártunk; megértük, megláttuk!
¹⁷ Megcselekedte az ÚR, amit kigondolt, beváltotta szavát, amelyet megmondott és kezdettől fogva elrendelt. Rombolt, és nem kímélt, megvidámította rajtad az ellenséget, fölemelte szorongatóid szarvát.
¹⁸ Szívük az Úrhoz kiáltott. Ó, Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal, ne engedj magadnak nyugalmat, síró szemed ne pihenjen!
¹⁹ Kelj föl, jajgass éjjel, az őrjárások kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá a kezedet kicsinyeidnek életéért, akik elaléltak az éhség miatt minden utcasarkon.
²⁰ Lásd meg, URam, és tekints arra, akivel így cselekedtél! Miért kellene megenniük az asszonyoknak méhük gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket? Miért ölnék meg az Úr szentélyében a papokat és a prófétákat?
²¹ Az utcákon a földön fekszik gyermek és vén, hajadon leányaim és ifjaim fegyver miatt hullottak el. Öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél senkit.
²² Egybehívtad mindenfelől, mint valami ünnepnapra, azokat, akiktől rettegtem, és nem volt senki, aki az ÚR haragjának napján elmenekült és megszabadult volna. Ellenségem végzett azokkal, akiket dédelgettem és fölneveltem!