---

¹ Felele pedig Jób, és monda:
² Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
³ Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
⁴ Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
⁵ Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
⁶ Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
⁷ Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
⁸ Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
⁹ Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
¹⁰ Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
¹¹ Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
¹² Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
¹³ Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
¹⁴ Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
¹⁵ Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
¹⁶ Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
¹⁷ Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
¹⁸ Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
¹⁹ Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
²⁰ Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
²¹ Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
²² Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
²³ Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
²⁴ Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
²⁵ Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
²⁶ Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
²⁷ Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
²⁸ Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
²⁹ Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
³¹ Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
³² Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
³³ Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
³⁴ Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.