---

¹ Felele a Naamából való Czófár, és monda:
² A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
³ Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
⁴ Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
⁵ De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
⁶ És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
⁷ Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
⁸ Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
⁹ Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
¹⁰ Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
¹¹ Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
¹² És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
¹³ Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
¹⁴ Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
¹⁵ Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
¹⁶ Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
¹⁷ Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
¹⁸ Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
¹⁹ Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
²⁰ De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!