1Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;
2de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.
4Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.
7Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.
8Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.
9Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
12Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.
13A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
15ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.
16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.
18Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.
19Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá?
21Mások ezt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?
22Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt.
23Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt.
24Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
25Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,
26de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.
29Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem?
33A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.
34Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”?
35Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
36akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
37Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem;
38de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában.
39Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.
40Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt.
41Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.