---

¹ Ezt a parancsot kapta Jeremiás az Úr tól:
² Állj ki az Úr házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az Úr igéjét, ti júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt!
³ Így szól a Seregek Ur a, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy továbbra is ezen a helyen lakjatok!
⁴ Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt!
⁵ Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha egymással szemben igazságosan jártok el,
⁶ ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására:
⁷ akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké.
⁸ Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek.
⁹ Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
¹⁰ Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el.
¹¹ Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.
¹² Menjetek csak el szent helyemre, Sílóba, ahol először lakott az én nevem, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt!
¹³ Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el – így szól az Úr –, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok,
¹⁴ azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet rólam neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Sílóval bántam.
¹⁵ És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden leszármazottját.
¹⁶ Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg!
¹⁷ Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
¹⁸ A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, és ezzel bosszantanak.
¹⁹ Vajon nekem okoznak bosszúságot – így szól az Úr –, nem inkább maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat!
²⁰ Ezért így szól az én Uram, az Úr: Lángoló haragom kiárad majd erre a helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld termésére. Égni fog, nem alszik ki!
²¹ Ezt mondja a Seregek Ur a, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!
²² Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból,
²³ hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!
²⁴ De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat.
²⁵ Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, a mai napig állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem.
²⁶ De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik.
²⁷ Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni.
²⁸ Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az Úr nak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.
²⁹ Nyírd le hajkoronád, és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőkön, mert megvetette, eltaszította az Úr a nemzedéket, amelyre megharagudott!
³⁰ Mert olyasmit tettek a júdaiak, amit rossznak látok – így szól az Úr. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet rólam neveztek el, és tisztátalanná tették azt.
³¹ Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm-völgyben, hogy elégessék fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott!
³² Azért eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor nem Tófetnek nevezik többé, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének, és más hely híján a Tófetben fognak temetkezni.
³³ E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket.
³⁴ Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin véget vetek a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert romhalmazzá válik az ország.