1Halljátok ezt, papok, figyelj ide, Izráel háza, hallgass ide, királyi udvar, mert nektek szól az ítélet! Hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen!
2Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, de én mindnyájukat megfenyítem.
3Ismerem én Efraimot, Izráel nem titkolhat előlem semmit: Most is paráználkodsz, Efraim, tisztátalan lettél, Izráel!
4Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem ismerik az Ur at.
5Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, és elbukik Izráel és Efraim a maga bűne miatt, Júda is elbukik velük együtt.
6Juhokat és marhákat áldozva mennek keresni az Ur at, de nem találják: elzárkózott előlük.
7Hűtlenek lettek az Úr hoz, törvénytelen fiakat nemzettek, de majd fölemészti őket az újhold ünneplése birtokukkal együtt.
8Fújjátok meg a kürtöt Gibeában és a trombitát Rámában, lármázzátok föl Bét-Ávent, riasszátok Benjámint!
9Efraim pusztává lesz a fenyítés napján, Izráel törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást.
10Júda fejedelmei olyanok lettek, mint akik elmozdítják mások határát; rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet.
11Elnyomás éri Efraimot, ítélet töri össze, mert elvetemült lett, haszontalan bálványt követ.
12Ezért én olyan leszek Efraimban, mint a moly, és Júda házában, mint a rothadás.
13Látta Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt, a nagy királyhoz küldözgetett. De az nem tud meggyógyítani benneteket, nem orvosolja fekélyeteket.
14Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint a fiatal hím oroszlán. Én magam tépem széjjel, azután elmegyek, és magammal hurcolom menthetetlenül.
15Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.