1Majd így szólt az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
2Ez a hónap lesz nektek az első hónapotok. Ez lesz az első az esztendő hónapjai között.
3Így szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez: „E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt, háznépenként és házanként egy bárányt.
4Ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vegyen, a lelkek száma szerint. Ki-ki amennyit meg tud enni, úgy számítsátok a bárányhoz.
5A bárány ép, hím, egyesztendős legyen. Juhot vegyetek vagy kecskét.
6Tartsátok magatoknál e hónap tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le Izráel egész gyülekezetének közössége.
7Vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol megeszik, hintsenek belőle a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8A húst pedig egyék meg még akkor éjjel. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
9Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét a lábszáraival és a belsejével együtt.
10Ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, azt tűzzel égessétek meg.
11Ilyen módon egyétek meg: a derekatokat övezzétek fel, a sarutok a lábatokon és bototok a kezetekben legyen, és nagy sietséggel egyétek: az ÚR páskája ez.”
12Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve az állatig, és Egyiptom minden istene fölött ítéletet tartok, én, az ÚR.
13És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
14Legyen nektek ez a nap emlékeztetőül, és ünnepnek szenteljétek azt az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendtartás szerint ünnepeljétek meg azt.
15Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Még az első napon takarítsátok el a kovászt a házaitokból, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, irtassék ki Izráelből.
16Az első napon pedig szent gyülekezést tartsatok, és a hetedik napon szintúgy. Semmi munkát ne végezzetek azokon. Csak azt szabad készítenetek, ami táplálékul szükséges minden embernek.
17Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg hát e napot nemzedékről nemzedékre, örök rendtartás szerint.
18Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
19Hét napig ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik, kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülötte legyen is.
20Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21Előhívta tehát Mózes Izráel minden vénjét, és azt mondta nekik: Lássunk hozzá, és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint, és vágjátok le a páskát.
22Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát abból a vérből, amely az edényben van. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.
23Mikor átmegy az ÚR, hogy megverje az egyiptomiakat, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elmegy az ÚR az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24Tartsátok meg tehát ezt a dolgot rendtartás gyanánt magatoknak és fiaitoknak mindörökre.
25És mikor bementek arra a földre, melyet az ÚR ad nektek, amint megígérte, akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26Mikor pedig a fiaitok kérdezni fogják tőletek: „Mi ez a szertartásotok?”,
27akkor ezt mondjátok: „Páskaáldozat ez az ÚRnak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, a mi házainkat pedig megkímélte.” Ekkor a nép meghajolt és leborult.
28Elmentek Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint megparancsolta az ÚR Mózesnek és Áronnak.
29Éjfélkor azután megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ült, a tömlöcbeli fogoly elsőszülöttjéig és a jószág minden első fajzását is.
30Fölkelt a fáraó azon az éjszakán és minden szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajgatás támadt Egyiptomban, mert egy ház sem volt, ahol ne lett volna halott.
31Erre hívatta a fáraó Mózest és Áront éjszaka, és azt mondta: Keljetek föl, menjetek ki népem közül Izráel fiaival együtt, és szolgáljatok az ÚRnak, ahogy mondtátok.
32Juhaitokat is, jószágotokat is vigyétek, ahogy mondtátok, csak menjetek! És áldjatok meg engem is!
33Az egyiptomiak is azon voltak, hogy a népet minél hamarabb kiküldhessék az országból, mert ezt mondták: mindnyájan meghalunk.
34A nép pedig a még meg nem kelt tésztát a sütőteknőkkel együtt ruhájába kötve a vállára vette.
35Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, az egyiptomiaktól ezüst és arany ékszereket meg ruhákat kértek.
36Az ÚR pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy engedtek a kérésüknek. Így fosztották ki az egyiptomiakat.
37És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba, csupán férfiak mintegy hatszázezren gyalog, a gyermekeken kívül.
38Sok keverék nép is ment velük, és juh is, szarvasmarha is, igen sok jószág.
39A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek; nem kelhetett az meg, mivel űzték őket az egyiptomiak, és nem késlelkedhettek, s még eleséget sem készíthettek maguknak.
40Izráel fiai pedig négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.
41Éppen azon a napon jött ki az ÚR egész serege Egyiptom földjéről, amikor letelt a négyszázharminc esztendő.
42Az ÚR tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földjéről. Ez az ÚR tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiának, nemzedékről nemzedékre!
43Majd azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Ez a páska rendtartása. Egyetlen idegen származású se egyék belőle!
44Bárkinek pénzen vett szolgája is csak akkor ehet belőle, ha körül van metélve.
45A zsellér és a béres ne egyék belőle.
46Ott a házban egyék meg. A házból ne vigyél ki húst, és csontot se törjetek össze benne.
47Izráel egész gyülekezete készítse el.
48Ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az ÚRnak, metéltesse körül magát minden férfi, és úgy foghat hozzá a készítéséhez, és legyen olyan, mint az ország szülötte. Egy körülmetéletlen se egyen belőle.
49Ugyanaz a törvénye legyen az ott születettnek és a közöttetek tartózkodó jövevénynek.
50Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek és Áronnak.
51Még ugyanazon a napon ki is hozta az ÚR Izráel fiait Egyiptom földjéről seregestül.