---

¹ Ezután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan megmondta nekem az Úr, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyvidéket.
² Majd ezt mondta nekem az Úr:
³ Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyvidéket, forduljatok észak felé!
⁴ Parancsold meg azért a népnek: Ti most elvonultok testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők ugyan félnek tőletek, de nagyon vigyázzatok:
⁵ ne indítsatok háborút ellenük! Mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, hiszen a Széír-hegyvidéket Ézsau birtokába adtam.
⁶ Ha enni akartok, pénzért vegyetek tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzért vegyetek tőlük.
⁷ Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az Úr, és nem szűkölködtél semmiben.
⁸ Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, letérve az Arábá-völgyön át vezető útról, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul. Megfordultunk, és Móáb pusztája felé mentünk tovább.
⁹ Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ne támadjátok meg Móábot, és ne indítsatok ellene háborút! Mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam.
¹⁰ Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákiak.
¹¹ A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákiak, csak a móábiak émieknek nevezték őket.
¹² Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai elfoglalták a birtokukat, kiirtották maguk elől őket, és a helyükbe telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az Úr adott neki birtokul.
¹³ Most azért induljatok, keljetek át a Zered-patakon! Át is keltünk a Zered-patakon.
¹⁴ Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered-patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr.
¹⁵ Bizony, az Úr keze nehezedett rájuk, míg mind egy szálig ki nem vesztek a táborból.
¹⁶ Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül,
¹⁷ így szólt hozzám az Úr:
¹⁸ Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán.
¹⁹ Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne indíts ellenük háborút! Mert nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, hiszen azt Lót fiainak a birtokába adtam.
²⁰ Ez is a refáiak földjéhez tartozott: refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket.
²¹ Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákiak, de az Úr kiirtotta őket az ammóniak elől; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek
²² ugyanúgy, ahogyan Ézsau Széírben lakó fiaival tette az Úr: kiirtotta előlük a hóriakat, azok pedig elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek; ott laknak még ma is.
²³ Az avviak falvakban laktak, egészen Gázáig, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek.
²⁴ Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón-patakon! Íme, kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, és indíts ellene háborút!
²⁵ A mai naptól kezdve rettegést és félelmet keltek a népekben előtted mindenütt az ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.
²⁶ Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel:
²⁷ Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra.
²⁸ Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem! Csak hadd vonuljak át gyalogszerrel,
²⁹ ahogyan megengedték ezt nekem Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az Úr akar nekünk adni.
³⁰ De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát mind a mai napig.
³¹ Akkor ezt mondta nekem az Úr: Lásd, én elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szíhónt és országát: kezdd el a honfoglalást, és vedd birtokba az országát!
³² De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk.
³³ Istenünk, az Úr azonban kiszolgáltatta őt nekünk, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt.
³⁴ Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit sem.
³⁵ Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és azt, ami az elfoglalt városokban prédára került.
³⁶ Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott ellenállni nekünk. Valamennyit kiszolgáltatta nekünk Istenünk, az Úr.
³⁷ De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az Úr.