---

¹ Amikor Ezékiás király hallotta ezeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött, és bement az ÚR házába.
² Azután elküldte Eljákimot, a királyi palota gondnokát, Sebnát, az íródeákot és a papoknak véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.
³ Ezek így szóltak neki: Ezt mondja Ezékiás: Ez a nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak a napja. Mint mikor eljő a szülés ideje, de nincs erő a magzat megszülésére.
⁴ Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké minden beszédét, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és ká rom ló beszédekkel, amelyeket az ÚR, a te Istened meghallott. Könyörögj hát azokért, akik még megmaradtak!
⁵ Elmentek tehát Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.
⁶ Ézsaiás így szólt hozzájuk: Mondjátok meg uratoknak, hogy így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái szidalmaztak engem.
⁷ Íme, olyan lelket adok belé, hogy egy hírt hall, és visszatér országába, ott pedig fegyverrel vágatom le őt a saját földjén.
⁸ És amikor Rabsaké visszatért, Asszíria királyát már Libná ellen harcolva találta, mert megtudta, hogy elvonult Lákisból.
⁹ Azt hallotta ugyanis Tirháká, az etióp király felől: Íme, elindult, hogy hadakozzék ellened. Erre visszafordult, és követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:
¹⁰ Ezt mondjátok Ezékiásnak, Júda királyának: „Meg ne csaljon téged Istened, akiben bízol, azt gondolván, hogy Jeruzsálem nem adatik Asszíria királyának kezébe!
¹¹ Íme, hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el azokat; és te talán megszabadulhatnál?
¹² Vajon megszabadították-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?
¹³ Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivvá?”
¹⁴ Miután Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, fölment az ÚR házába, és kiterítette azt az ÚR előtt.
¹⁵ Majd Ezékiás így imádkozott az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbok között laksz, te vagy egyedül e föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.
¹⁶ Fordítsd felém, URam, füledet, és hallgass meg! Nyisd föl, URam, szemedet, lásd meg és halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy szidalommal illesse az élő Istent!
¹⁷ Igaz, URam, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és országaikat.
¹⁸ Isteneiket tűzbe vetették, de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai: fa és kő, azért pusztíthatták el azokat.
¹⁹ Most azonban, URunk, Istenünk, kérlek, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy fölismerje e föld minden országa, hogy te, az ÚR vagy az egyetlen Isten!
²⁰ Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Meghallottam könyörgésedet, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál.
²¹ Ezt mondta róla az ÚR: Megvet és kigúnyol téged Sion szűz leánya, fejét csóválja mögötted Jeruzsálem leánya.
²² Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted föl szavadat, vagy ki ellen emelted föl szemedet a magasságba? Izráel szentje ellen!
²³ Követeid által így gúnyoltad az URat: Szekereim sokaságával fölhágok a hegyek csúcsára, a Libánon legtávolabbi részeire, és kivágom szálas cédrusait, ékes ciprusfáit, és eljutok legmagasabb hegyi lakóhelyére, legsűrűbb szálerdejébe is.
²⁴ Kutat ástam, és mások vizét ittam, és kiszárítom lépteimmel Egyiptom folyójának minden ágát.
²⁵ Tán nem hallottad? Régen megcsináltam, ősidők óta elterveztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká dőljenek össze az erős városok.
²⁶ Hogy lakóinak ereje megfogyatkozzon, megromoljon; megszégyenüljenek, és olyanok legyenek, mint a mező füve, a fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
²⁷ Ismerem ülésedet, járásodat-kelésedet és ellenem való tombolásodat.
²⁸ Ellenem való tombolásodért és elbizakodásodért, amely felhatott a fülembe, karikámat az orrodba és zablámat a szádba vetem, és visszaviszlek azon az úton, amelyen ide jöttél.
²⁹ Teneked pedig, Ezékiás, ez legyen jelül: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón magától kihajt, a második évben, ami annak magvaiból kihajt, de a harmadik évben már vettek és arattok, szőlőt ültettek, és annak gyümölcsét eszitek.
³⁰ És aki megmenekült és megszabadult Júda házából, az gyökeret ver lenn, és gyümölcsöt terem fenn.
³¹ Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megszabadulnak. A Seregek URának buzgó szeretete cselekszi ezt!
³² Azért azt mondja az ÚR Asszíria királya felől: Nem jön be ebbe a városba, és nyilat sem lő bele, és felvértezett emberek sem ostromolják azt, sáncot sem ás mellette.
³³ Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jön be, azt mondja az ÚR.
³⁴ Megoltalmazom e várost, hogy megtartsam, érettem és Dávidért, az én szolgámért.”
³⁵ Még azon az éjszakán kijött az ÚR angyala, és levágott az asszírok táborából száznyolcvanötezret, és mikor korán reggel fölkeltek, íme, mindenütt holttestek hevertek.
³⁶ Ekkor Szanhérib, Asszíria királya elindult, visszatért Ninivébe, és ott maradt.
³⁷ Egyszer aztán, mikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána fia, Észarhaddón lett a király.