Korinthusiakhoz írt II. levél 6
6
Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!
2
Mert ő mondja: Alkalmas időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő, íme, itt az üdvösség napja!
3
Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk hiteltelenné ne váljék.
4
Hanem ajánljuk magunkat mindenben úgy, mint Isten szolgáit: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5
verésekben, bebörtönzésben, zavargásokban, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben,
6
tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
7
igazmondásban, Isten erejében, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel,
8
dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által, mint ámítók és igazak,
9
mint ismeretlenek és mégis ismertek, mint halottak és – íme – élők, mint megostorozottak és meg nem öltek,
10
mint megszomorítottak, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, és mégis mindenük megvan.
11
A szánk megnyílt, a szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.
12
Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem a ti bensőtökben szűk a hely.
13
Viszonzásul – mint gyermekeimnek mondom – tárjátok ki ti is szíveteket.
14
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel?
15
És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
16
Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.
17
Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,
18
Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr.