---

¹ Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelbe és Júdába, sőt Efraimba és Manasséba is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe az Úr házába, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úr nak a tiszteletére.
² A király úgy határozott vezető embereivel és az egész jeruzsálemi gyülekezettel együtt, hogy a második hónapban tartják meg a páskát.
³ Nem tudták ugyanis idejében megtartani, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe.
⁴ Így látta ezt helyesnek a király és az egész gyülekezet.
⁵ Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úr nak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva.
⁶ Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg az Úr hoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak.
⁷ Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Istenéhez, az Úr hoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok.
⁸ Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet az Úr nak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, az Úr nak, akkor elfordul majd rólatok izzó haragja.
⁹ Mert ha megtértek az Úr hoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.
¹⁰ A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig. De kinevették és kigúnyolták őket.
¹¹ Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe.
¹² Júdában azonban Isten keze munkálkodott, és egy akaratra juttatta őket, ezért teljesítették a király és a vezető emberek parancsát, az Úr szava szerint.
¹³ Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban.
¹⁴ Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták.
¹⁵ Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták alázatosan megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába.
¹⁶ Odaálltak a helyükre, ahogyan Mózesnek, Isten emberének a törvénye előírja: a papok hintették a léviták kezéből átvett vért.
¹⁷ Sokan voltak a gyülekezetben, akik a törvény szerint nem voltak tiszták, ezért a lévitákra bízták, hogy levágják a páskabárányt, és hogy az Úr nak szenteljék mindazok helyett, akik nem voltak tiszták.
¹⁸ Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos Úr bocsássa meg ezt
¹⁹ mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Úr istenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik!
²⁰ Az Úr pedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet.
²¹ Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az Ur at, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére.
²² Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az Úr tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az Ur at.
²³ Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet.
²⁴ Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat.
²⁵ Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező meg a Júdában lakó jövevények.
²⁶ Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben.
²⁷ Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az Úr szent lakóhelyére.