---

¹ Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.
² Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Úr nevében.
³ Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt.
⁴ Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt az Úr ládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az Ur at, Izráel Istenét.
⁵ Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott.
⁶ Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt.
⁷ Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják az Ur at.
⁸ Adjatok hálát az Úr nak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
⁹ Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
¹⁰ Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Ur at!
¹¹ Folyamodjatok az Úr hoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
¹² Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
¹³ ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
¹⁴ Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
¹⁵ Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára,
¹⁶ amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
¹⁷ Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
¹⁸ Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül!
¹⁹ Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen éltetek ott mint jövevények.
²⁰ Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
²¹ De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
²² Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
²³ Énekelj az Úr nak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!
²⁴ Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
²⁵ Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél.
²⁶ Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.
²⁷ Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén.
²⁸ Népek törzsei! Magasztaljátok az Ur at! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
²⁹ Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
³⁰ Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog.
³¹ Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr!
³² Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van!
³³ Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön.
³⁴ Adjatok hálát az Úr nak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
³⁵ Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
³⁶ Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úr nak!
³⁷ Otthagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,
³⁸ továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
³⁹ Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,
⁴⁰ hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úr nak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.
⁴¹ Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úr nak: Örökké tart szeretete!
⁴² Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.
⁴³ Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.