Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, menedékem nincs sehol a földi határon; Ha Te nem jössz bánatomhoz biztató szóval, italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.
Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó! Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!
Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó! ne büntesd, Uram, azt kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!