Miként a szarvas

Miként a szarvas a folyóvizekre,
Úgy vágyik lelkem Hozzád, Istenem!
Ah, szomjazom nagyon tekintetedre!
Mikor lehet Eléd jönnöm nekem?

Könnyhullatás volt étkem nappal, éjjel,
Midőn ezt hányták folyton énfelém:
„Hol van az Istened védő kezével?"
S ezen oly szörnyen elbúsultam én.

De mért hagyád el úgy magad, én lelkem?
Miért is vagy bennem oly nyugtalan?
Bízzál erősen a te Istenedben,
Kinek még hálát zengek boldogan!