Ismét egy hét a múltba vész

Ismét egy hét a múltba vész,
A békés szombat jő.
A testem, lelkem immár kész,
Mert hív a Teremtő!

Kinn egyre mélyebb lesz az éj,
Az árnyak nőnek már.
De benn, a szívben csillag kél,
A Szombat csöndje vár.

Az esti, hűvös alkonyban
Isten szól: „Merre vagy?”
„Itt állok!”, mondom boldogan,
„Hogy rám is áldást adj!”