Tejjel-mézzel áldott ország!

Tejjel, mézzel áldott ország,
Vonzó táj, oly vágyott hon.
Gondolatban szállok hozzád,
Szépséged magához von.
Lesz-e részem annyi jóban?
Látom-e majd új hazám?
Ó, a biztos válasz megvan,
Elhangzott már Golgotán!

Tejjel, mézzel áldott ország,
Földi szemnek messze vagy.
Üdvnek vágya von tehozzád,
Fényed már nyugton nem hagy!
Látlak-e, oly csodás város?
Látom-e gyöngykapuid?
Képed tiszta, valóságos,
Oly közel lát már a hit.

Üdv és szeretetnek földje,
Te letörlesz könnyeket.
Végül békéd mind megérte
Azt a sok-sok küzdelmet.
Látni vágylak, üdvnek földje,
Hol örök a szeretet.
Jézus, gyűjts Magadhoz egybe,
Lássuk áldott művedet.

Jézus vérén visszaváltott,
Népek otthona már kész.
Milyet emberszem nem látott,
S föl nem ér a véges ész!
Lesz-e részem annyi jóban,
Ámul szemem fényeden?
Kérdem ezt, s a szívem megdobban,
Nem lesz más, csak kegyelem!