„Én élek!"

„Élek én!" – mondja Istentek,
„Bűnös vesztén nem örvendek!
De kívánom, hogy megtérjen,
Bűnét elhagyja és éljen;
Mert a bűn zsoldja ám halál,
De ki megtér, kegyet talál!"

Azért, bűnös, ne bizakodj,
Hosszú életre ne gondolj!
Ne mondd: ha már szórakoztam,
És az életet meguntam,
Ráérek az Úrhoz térni
S irgalmáért könyörögni!

Ma még élsz, bűnös, ne habozz,
Szállj magadba, térj Uradhoz!
Gondold jól meg, nem tudhatjuk,
Hogy holnap mire virradunk.
Kik ma friss erőben vannak,
Tán holnapig mind meghalnak!

Segíts, ó, Urunk, Istenünk,
Hogy Hozzád még ma megtérjünk!
Hogy addig rég Nálad legyünk,
Mire a halál jön értünk.
Hogy isteni hívásodra
Készen leljen minden óra!