A balga ember mondja csak,
Hogy Isten nincs sehol,
Mert bűn az étke, s gondja nincs,
Ha bűnért nem lakol.
De Isten letekint a szív
Oly titkos mélyéig,
És keresi a bölcseket,
Kik Őt felismerik.
Hogy Isten nincs sehol,
Mert bűn az étke, s gondja nincs,
Ha bűnért nem lakol.
De Isten letekint a szív
Oly titkos mélyéig,
És keresi a bölcseket,
Kik Őt felismerik.
Nincs egy sem, ki el nem hajolt,
Ezt Isten látja fenn.
Mind tévelyegve csatangol
Oly csúnya bűnökben.
Az igazat felemésztik,
A szívük gyűlölet,
És be nem látják vétküket,
Hogy megtérhetnének.
Ezt Isten látja fenn.
Mind tévelyegve csatangol
Oly csúnya bűnökben.
Az igazat felemésztik,
A szívük gyűlölet,
És be nem látják vétküket,
Hogy megtérhetnének.
Ó, megborzadnak, látva azt,
Hogy Isten mégis Úr!
És fennhéjázó Babilon,
A gúnyszód elcsitul!
Nagy Isten, bölcsességet adj,
És kend meg szemüket,
Hadd térjenek meg közülük
Sokan szent népedhez!
Hogy Isten mégis Úr!
És fennhéjázó Babilon,
A gúnyszód elcsitul!
Nagy Isten, bölcsességet adj,
És kend meg szemüket,
Hadd térjenek meg közülük
Sokan szent népedhez!