Ó! áldott óra, meghitt perc, mit Istenemmel tölthetek, az Úrnak zengek éneket, kitárva néki szívemet. És hálaszóra nyílik szám, hogy annyi áldás áradt rám, sok vész és baj nem árthatott mert híven védett, hordozott.
Ó! meghitt, boldog pillanat, mely láthatatlan szárnyat ad, hogy égbe szálljon hő imám, hol üdv és béke vár reám. Míg Jézus arcát nézhetem, az égi szót megérthetem; És vallom azt, hogy Ő szeret, hogy vélem hordja terhemet.
Ó! meghitt, csöndes pillanat, mely lángra gyújt és enyhet ad! Mert hitszememmel látom már, az égi otthon készen vár, hol nem lesz többé fájdalom, hol üdvösségem megkapom; S mint áldott emlék megmarad e boldog, meghitt pillanat.