Mélán feljön a Hold, a sok csillag kigyúl, fecskemama szárnyat bont, fiaira oltalmul. Ott van a biztonság, kezdődnek az imák: "Teremtőnk, vigyázz ránk, és adj jó éjszakát!"
Mély az éj, fúj a szél, rázza a lombokat, de a hívő sose fél, hite elűz árnyakat. Szíve hő érzelme Teremtője felé mennybe száll, meg sem áll, eljut Isten elé!
Ó, mily szent nyugalom szívben és fészekben, mikor csillagezerek gyúlnak sorban égen, fenn! És ez mind kegyelem, s én is így kérhetem: "Jézus! Óvj! Légy velem e sötét éjjelen!"