Én itt maradok Veled, és tudom, meg nem vetsz. Itt állok, mikor véged, mint tőr, szívedbe metsz. Ha fejed lehanyatlik, és erőd megroppan, Egy percre megpihensz itt, keblemen, karomban.
Légy vigaszom és pajzsom a halál küszöbén! Ha vérző orcád látom, úgy megnyughatom én! Ha végső pillantásom: a hit, szívembe vont, Nem sírok elmúláson: ki így hal meg, nem holt!