Egymást mi még viszontlátjuk a mennyei hazában! Isten előtt majd megállunk, tiszta fehér ruhában. Testvéreink viszontlátjuk, s ó mily nagy lesz örömünk, ha akiket oly rég láttunk, keblünkre ölelhetjük.
Coro
Egymást mi még viszontlátjuk, hol foly az élet vize. Többé egymást el nem hagyjuk, s nem válunk el sohasem!
Ó ha majd szabaddá lettünk, attól, mi nyom bennünket. Terheinket levehetjük, mik gyötörték testünket. A kristálytengeren állunk, s járunk aranyutcákon. Istenünket magasztaljuk, égi aranyhárfákon!
Coro
Egymást mi még viszontlátjuk, hol foly az élet vize. Többé egymást el nem hagyjuk, s nem válunk el sohasem!