Miként leszünk

Miként leszünk, ha egykoron küzdelmünk
És az utolsó ádáz harc után,
Vándorutunkról új hazánkba térünk,
Belépünk szent honunknak kapuján?
Ha lábunkról a port majd letöröljük
És arcunkról az út verítékét,
Ha közelben azt látjuk s üdvözöljük,
Ki oltalmazta megvetett népét.

Miként leszünk, ha túl a láthatáron
Az angyalokkal együtt örvendünk?
Az Életfának üde árnyékában
Valóra válsz, reményünk, Édenünk!
Ott örök, üde ifjúságot élünk,
Nem árthat már az idő vasfoga,
És fénylő arccal dicsőítjük Jézust,
Hisz követőit megjutalmazta.

Miként leszünk, ha nagy hívása hangzik:
„Atyámnak áldottai, jöjjetek!”
A boldogságtól arcunk könnytől ázik,
És Jézus jobbján zengünk éneket!
Ha annak szelíd tekintetét látjuk,
Ki bűneinkért annyit könnyezett,
És látjuk sebhelyes kezét és lábát
Annak, Ki minket vérén megmentett.