Mily tudatlan és vak voltam!

Mily tudatlan és vak voltam!
Most szemem, hála, nyitva van.
Már Gecsemáné s Golgota
Fényében járok bátran!
Így lelek utat sötétben,
S látom, hogy merre menjek!

Mily süket voltam egykoron!
Ma öröm Téged hallgatnom.
Szent néped közt száll énekem!
Áldást hoz minden percem.
A fülem nyitva Igédre,
Mert életem ösvénye!

Ó, milyen néma voltam én,
S balga, hogy már nem volt remény!
Most hangom Téged dicsőít,
Jóvoltod nagy csodáit!
Nem felejtem egy percre sem,
Mit cselekedtél értem!