Nem kívánok kincseket

Nem kívánok kincseket
S földi dicsőséget,
A bennem élő vágyak
Most magasbra szállnak!
Ó, Isten, Hozzád vágyom,
S csupán azt kívánom,
Hogy Téged láthassalak,
S országodba jussak!

Mint a tenger fövénye,
Oly sok bűnöm terhe;
Oly nagy, hogy az égig ér,
Oly piros, mint a vér!
Ámde Isten szeretett,
Terhemen könnyített,
S mi vérhez volt hasonló,
Fehér lett, mint a hó!

Békességnek városa,
Vágyott Jeruzsálem,
Jöttöd, ó, mint áhítja
Üdvre szomjas lelkem!
Boldog hon reményében,
Felvidul bús szívem,
Mert az élet könyvében
Benn marad a nevem!