Várlak, jöjj már!

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már!
Jöjj titkon e puszta szívbe,
Hisz másképp enyhet nem talál,
Nincs gyógyír már sok sebére.

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már,
Mert sokszor úgy érzem, vége!
És mondd, hogy lábam rátalál
A megnyugvás ösvényére.

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már
E zaklatott szívbe, végre!
Ó, szánd meg s hozd, mit Tőled vár,
Hisz annyi sok bánat tépte!

Várlak, jöjj már! Várlak, jöjj már,
Mert vágyom a tiszta égbe!
Új élet vár fenn trónodnál
És örökkön áldott béke!