Mint sasszárnyon...

Mint sasszárnyon, biztosan szállok
Mind feljebb, a végtelenig!
Nem vonzanak gyermeki álmok:
A sasszárny a krisztusi hit.
Ó, hívnak a szent messzeségek,
Fel kell jutnom a magasba!
Csak vígy, erős szárny, egyre feljebb,
Föl, mennyei szép honomba!

E szárny féltő árnyéka védett,
A menhelyem volt szüntelen,
Nem hagyta a bősz ellenséget,
Hogy ártson, ha jött ellenem.
E szárny lebegett oltalomként,
És édes volt a nyugalom;
Ha reggel a nap újra felkélt,
Én láttam, hogy fenn van a hon!

Mint sasszárnyon, biztosan szállok,
Már nincs messze az égi hon.
A gyöngykapun átlépni vágyok,
A szent megnyugvást áhítom!
Ó, kezdődjél már, örök élet:
A lét, melyről az Ige szól!
Csak vígy, erős szárny, egyre feljebb,
Jól van, ahogy Te hordozol!