Ki csak Istenre dolgát hagyja

Ki csak Istenre dolgát hagyja,
És benne remél mindenkor;
Azt Ő csodaképpen megtartja
Minden szomorú ínségkor.
Ki magát bízza Istenre,
Nem épít az a fövényre.

Mit használnak nehéz gondjaink?
Mit használ nekünk a jajszónk,
Minden reggel fohászkodásunk,
Ha rosszul megy is a dolgunk?
Csak nagyítjuk bánatunkkal,
Keresztünket sírásunkkal.

Ó, legyünk kissé csendességben,
S magunkban megelégedjünk,
Várjuk Őtőle békességben
Azt, amit rendelt felőlünk:
Isten, kitől választattunk,
Tudja, mi híjával vagyunk.

Tebenned bízom én, Istenem!
Kérlek, ne hagyj el engemet!
Kegyelmes szemmel nézd ínségem,
Te tudod jól szükségemet.
Noha súlyos gyakran sorsom,
Reményem mégis Krisztusom.