Mint a szép híves patakra A szarvas kivánkozik. Lelkem úgy óhajt Uramhoz, És hozzá fohászkodik. Tehozzád én Istenem, Szomjúhozik én lelkem. Vajon színed elejébe Mikor jutok élő Isten?
Könnyhullatásom énnekem, Kenyerem éjjel, nappal. Midőn azt kérdik éntőlem: "Hol Istened, kit vártál?" Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom. Hol a hívek seregében, Örvendek szép éneklésben.
Én lelkem, miért csüggedsz el? Mit keseregsz ennyire? Bízzál Istenben s nem hagy el, Kiben örvendek végre. Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását. S én dicsérem szívből Őtet, Áldom az én Megmentőmet.