Ó! ébredj s mondjad, szívem: Vedd hálám, áldott Isten, mert adsz Te nékem mindent, mi bajtól, vésztől megment!
Az éjszakának árnyi mind jöttek meggyötörni, de hű kezed vigyázott és oltalmában tartott.
Te bátorítál engem, ó! felséges nagy Isten, mondván: csak bennem bízzál, ha éj sötétje leszáll.
Én hittem szent igédnek, s ím vége már az éjnek; Most látom napvilágod, mert áldott Lelked óvott.
Ki áldozatot kívánsz és illattételt elvársz, az éneklésem vedd hát s én szívem hő fohászát!
Ó! nem veted te azt meg, mert Jézus Krisztus érted, hogy áldozatot, jobbat a szívem nem is hozhat.
A jót Te kezdted benne, ó! kérlek, tarts meg engem és angyaloddal védjed, ki bízik s hódol néked.
Én teljes életemben hogy semmi baj ne érjen, Te oktass bölcs tanáccsal, ó! Isten, szent szavaddal.