Szüntelen szólítlak!

Szüntelen szólítlak:
Jövel, hűtlen fiam,
Nehogy végül elveszítselek!
Jövel a keblemre,
Kedves szavad halljam,
Tékozló fiam, én szeretlek!
Tudom, mennyire fájt,
Elgyötört az ínség,
Lelked mélyén sok sebed sajog!
Elég a kegyelmem,
Nálam van segítség,
Sebeidre vérem balzsamod.

Éretted szenvedtem,
És sok testvéredért:
Sebeimmel gyógyuljatok meg!
Önként földre jöttem,
Nem is kérded, miért?
Azt se: „Uram, miért kereszted?”
Ezért fáj úgy Nekem,
Hívlak, s nem jön válasz,
Volt-e értelme halálomnak?
Elragadtak Tőlem,
Visszautasítasz,
S holnapod keserű könnypatak!

Testvér, hallod-e még
Jézus hívó szavát,
Érzed-e szívének melegét?
Halogatni veszély,
Jövendőbe ki lát?
Jobb ma elfogadni kegyelmét!
Holnap késő lehet,
Időd, mint a hullám,
Egyre nő, de mindjárt mélybe hull!
Ma még nyitva a menny,
Holnap zárva talán,
Jöjj, amíg esdekel fenn az Úr!