Volt-e, aki szóljon néktek?

Volt-e, aki szóljon néktek
A mi Istenünkről már,
Arról, hogy Ő mennyi jót tett,
Hogy mily türelemmel vár?
És, hogy szeretettel hív ma:
„Jöjjetek a keblemre!”
Ezt a forró hívást hallva,
Forduljatok Feléje!

Áldást mondva tekint rátok,
Jóval halmoz szüntelen.
Hallja jól, ha imádkoztok,
Ő a bajban védelem.
Hogyha kicsinyek és nagyok
Bizalommal néznek fel,
Megszűnnek a kínzó gondok,
Felüdít a Lelkével!

Mint a virág, naphoz fordul,
Ti is csak Rá nézzetek,
Jóság van a fellegen túl,
Táplál, véd a szeretet.
Karja tárva, hív még folyton,
Üdvöt kínál, életet,
Most, míg kopogtat az ajtón,
Végre hallgassátok meg!