Üdvözítőm, Eléd járulok!

Üdvözítőm, Eléd járulok,
Látod, milyen méltatlan vagyok.
Engem bűneimnek terhe
Kényszerít ma ismét térdre,
Csak nagy irgalmad, mi bátorít,
Erre alapozhat csak a hit.
Vétkem újra Hozzád kényszerít,
S Te nem vetsz meg!

Hallom, kegyelmed határtalan,
S Hozzád jönni int, míg nyitva van.
Bár e világ egyre gátol,
Nem maradok többé távol.
Golgotára tekint bús szemem,
Tört szívemnek enyhét ott lelem.
Vágyom hallani, mint szólsz nekem,
Hogy megbocsátsz!

Nincs mit rettegnem, ha hívsz, hogy: jöjj!
Hívsz, hogy minden vétket eltörölj.
Ez a világ nem ért engem:
Mért kell lábnyomodba lépnem.
Mégis tudom, kegyelmet nyerek,
Mert olvastam: „Isten szeretet!”
Ettől lelkesítve hihetem,
Hogy megbocsátsz!

A Te kegyelmed határtalan,
Teljes reménységem Benned van.
Hadd ragyogjon orcád fénye
Rám, míg imádkozom érte:
Oldozz fel nyomasztó bűnömből!
Nincs segítség itt, csak Istentől!
Hinni vágyom teljes szívemből,
Hogy megmentesz!