Földi szemünk nem láthatja

Földi szemünk nem láthatja,
Jézus, dicső orcádat.
És azt sem, hogy a vétkeink
Okozták halálodat.
Hogy érthetnénk, annyi erőt
Ehhez honnan vehettél?
Ámde tudjuk, a kereszten
Miérettünk szenvedtél.

Szemlélvén a szenvedésed,
Bűneinknek gyümölcsét,
És hogy annyi tévelygésünk
Kérte e nagy váltságbért,
Lelkünkben súlyos vád éget,
Látván, mily nagy áldozat
Az, mit érettünk hoztál meg,
Elhagyva a trónodat.

Méltatlanságom tudata
Bánt és térdre kényszerít,
Látva, bűnöm mily árat kért,
Nem kevés-e csak a hit?
Fogadd mellé mély hálámat,
Mindent értem áldoztál!
Mint személyes Megváltómra,
Jézus, úgy tekintek Rád!

A keresztnek szemlélése
Formáljon át képedre;
Tudom, Szentlelked műve ez,
Ő vezet győzelemre.
Uram! Tudom, kész van Nálad
Áhított szép koronám,
S Veled bátran léphetek át
Jeruzsálem kapuján!