A keresztfán nyugszik szemem

A keresztfán nyugszik szemem,
Bűnterhemnek ott lel helyet.
Nem vonz e lét sok csábja sem.
Több Golgotánál, mi lehet?

A megtört testre nézek föl:
A szeretet, mit szemem lát!
Az fáj, hogy Néked tövisből
Én fontam szégyenkoronát!

Én, tékozló és hontalan,
A megbocsátást áhítom!
Úr Jézus, add, hogy olvassam
A békém néma ajkadon!

Ó, végtelen nagy szeretet,
Kimondhatatlan áldozat!
Az életem és szívemet,
Ím, elhoztam, hogy elfogadd.