← Szombatiskola
8. lecke
Ifjúság
Barátság Istennel
2026. augusztus 16–22.
Memoriter
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” János 15:14, 15
Barátság Istennel
A szív emberi szeretetre áhítozik, de ez a szeretet nem elég erős, nem elég tiszta és nem elég értékes, hogy elfoglalja Jézus szeretetének helyét.
– Üzenet az ifjúságnak, 440. old.
I. RÉSZ
Az ember társas lény. Szükségünk van barátokra, mert Isten úgy teremtett minket, hogy vágyjunk szoros kapcsolatra. A teremtés hetének hatodik napján Isten azt mondta:
„Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” 1Móz 2:18
Amellett, hogy barátságban vagyunk más emberekkel, arra is szükségünk van, hogy Istennel is szoros kapcsolatban éljünk. De gondoltál-e már valaha arra, hogy Istennek is szüksége van a barátságodra? Nehéz elképzelni, hogy Ő is magányos lehet, de időnként az.
Jézus azért jött a földre, hogy a teljes emberiséggel barátságot kössön, minden idők legjobb barátjának mégis kevés társa volt.
Lázár egyike volt nekik. (Lásd János 11:5, 11, 36) Krisztus sokszor látogatott el hozzájuk, szeretett oda menni.
„A Megváltónak nem volt saját otthona, barátainak, tanítványainak vendégszeretetétől függött, s gyakran, ha elfáradt és emberi társaságra vágyott, boldoggá tette, hogy ebbe a békés otthonba menekülhetett (…). Itt őszinte, tiszta, szent barátságot alakíthatott ki. Egyszerűen, tökéletesen, szabadon beszélhetett, mert tudta, hogy szavait megértik és meg is őrzik.” – Jézus élete, 524. old.
Bár Jézus teljes mértékben Isten, emberré lett; és az örökkévalóság hátralévő részében is teljes ember lesz. Bár szereti a trónját körülvevő angyalokat, mégis szomjazik az emberrel teremtett közösségre. Szorosabb barátságra vágyik veled!
János apostolt Jézus szeretett tanítványaként ismerték. Jézus úgy akar szeretni téged, ahogyan őt szerette.
Figyeld meg, hogy Jánost a hite tette olyasvalakivé, akire Jézus kiönthette a szeretetét!
„A többieknél fiatalabb volt, gyermeki, még bízóbb hittel tárta ki szívét Jézusnak.” – Jézus élete, 292. old.
János annyira bízott Jézusban, hogy minden reményét és vágyát a kezébe helyezte. Kikérte a tanácsát, és elfogadta a feddését.
Ez a fajta bizalommal teljes istenhit tette kiemelkedővé Ábrahám Istennel való barátságát is.
„És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.” Jak 2:23
Ez a bizalom nemcsak Jánost és Ábrahámot vezette szoros és bensőséges barátságba Istennel, hanem minket is arra fog.
„De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.” Zsolt 73:28
Isten barátai mindent bizalmasan közölnek Vele imáikban és elhiszik, amit az Igében mond. Figyelmesen hallgatják, és igyekeznek pontosan azt tenni.
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” Jn 15:14
A híres, hitről szóló fejezet elején Pál elmagyarázza, hogy a hit a bizalom szinonimája, és ezáltal közeledhetünk Istenhez.
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Zsid 11:6
Az előző vers Énókhról beszél, aki barátként járt Istennel, és a mennybe került.
Milyen közel kerülhetünk Hozzá? Olyan közel, amennyire csak szeretnénk. Nincs korlát. Az elv egyszerű:
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.” Jak 4:8
Ahogyan növekszik a Belé vetett bizalmunk, egyre inkább közeledünk Istenhez, és Ő is közeledik felénk, illetve megbízik bennünk.
„Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” Jn 15:15
II. RÉSZ
A bizalom szoros, bensőséges barátságra vezet Istennel. A hitetlenség, a bizalom ellentéte elválaszt Tőle. Pál figyelmeztet minket ennek veszélyére.
„Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon.” Zsid 3:12
Mivel a hitetlenség elválaszt minket Istentől, legjobb barátunktól, ellenségünkké válik bárki és bármi, ami hitetlenségre késztet.
„Nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” Jak 4:4
Ábrahám nem szerette a világot. Amikor Isten felszólította, hogy hagyja el Ur-Kaszdimot, mindent hátrahagyott – a házát, a sikeres üzletét és a barátait. Kérdés és késedelem nélkül távozott.
Ábrahám unokaöccse, Lót is az Úr barátja volt. Sajnos egy önző nőt vett feleségül. Mivel szerette a világot, boldogtalan és magányos volt Isten népe között, Ábrahám táborában. Az ő befolyása vezette Lótot Sodomába, messzire Ábrahámtól.
Sodomában olyan dolgokkal és emberekkel körülvéve, akiket szeretett. Ott már nem volt magányos.
„Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé.” Jn 15:19
De Sodomában az igaz Lót egészen egyedül volt az Úrral való barátságában.
„Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét.” 2Pt 2:8
Isten irgalmasan megőrizte Sodomát mindaddig, amíg lehetőség volt a megtérésre. Ezután bizalmasan közölte barátjával, Ábrahámmal a város elpusztítására vonatkozó tervét.
„Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.” Zsolt 25:14
Válaszul Ábrahám őszinte imájára két angyalt küldtek Sodomába a remény és az ítélet utolsó üzenetével. Sodoma el fog pusztulni, viszont mindazok, akik elhagyják, meg fognak menekülni.
A város lakói közül egyedül Lót volt Isten barátja, aki vendégül látta az angyalokat és elfogadta az üzenetüket. Rajta kívül mindenki elutasította Isten végső ajánlatát a Vele való barátságra.
Isten utolsó üzenete Sodoma számára felfedte a világ szeretetét Lót feleségének szívében. Kiderült, hogy szerette gyönyörű sodomai otthonát és értéktárgyait. Ez a szeretet elvakította, emiatt nem látta annak gonoszságát. Ézsauhoz hasonlóan ő is értékelte a mulandót, és megvetette az örökkévalót. Ahelyett, hogy hálás lett volna Istennek azért, amit megmentett (az életét), elégedetlen volt amiatt, amit elpusztított (a javait). A világgal kötött barátsága eltüntetett a szívéből minden arra vonatkozó vágyat, hogy Isten barátjává legyen.
Amikor Isten arra szólít minket, hagyjunk hátra mindent, ami ehhez a világhoz köt, hogy életben maradjunk, nem szabad késlekednünk.
„Aznap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye (…). Emlékezzetek Lót feleségére!” Lk 17:31, 32
„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 1Jn 2:15-17
III. RÉSZ
Isten nemcsak a barátunk akar lenni, hanem be is akar mutatni minket a barátainak. Amikor Péter kijelentette, hogy a tanítványokkal együtt mindent hátrahagyott azért, hogy Krisztust kövesse, Jézus így szólt:
„Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.” Mk 10:29, 30
Isten a gyülekezeten keresztül köt össze minket a barátaival. Különleges terve van arra vonatkozóan, hogy istenfélő barátokat küldjön az életünkbe a szombatiskolán, a gyülekezeten és az imaórákon keresztül. Ezért biztat minket arra, hogy aktívan vegyünk részt a gyülekezet életében és a missziómunkában.
„El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” Zsid 10:25
Néha azt gondoljuk, hogy a közeli barátainknak korunkbelieknek kell lenniük. Jonathán azonban valószínűleg 20-25 évvel idősebb volt Dávidnál, és kettejük barátságát gyakran állítják példaképül számunkra. A fiataloknak erős befolyásuk lehet a gyülekezet fiatalabb tagjaira nézve, és bátorítást nyújthatnak, ha a gyülekezet idősebb tagjaival barátkoznak.
Azok, akik csak saját társadalmi szükségleteiket igyekeznek kielégíteni az egyház bevonásával, gyakran csalódnak. De azok, akik mások szükségleteit igyekeznek kielégíteni, mindig áldásban részesülnek. (Lásd ApCsel 20:35; Péld 11:25)
Nem igazán értjük, milyen sok jót tehetünk másokért apró figyelmességek és bátorító szavak által. Még Pál apostolnak is sokat segített a hívőkkel való találkozás, amikor rabként, láncra verve utazott Rómába.
„Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének (…). És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.” ApCsel 28:15
Bár Jézus egyedül ment a keresztre, társaságot akar nyújtani nekünk, és csodálatos barátokat biztosított nekünk a Szentírásban.
Isten Igéjével a kezében minden emberi lény – bárhová vetné is sorsa – olyan közösségnek örülhet, amilyet csak választ. A Biblia lapjain az emberiség legnemesebb és legkiválóbb képviselőivel beszélgethet és hallgathatja az Örökkévaló hangját, amint az emberekhez szól. Miközben azokat a témákat tanulmányozza és azokon gondolkodik, „amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt 1:12), az ő társaságukat élvezheti. Már itt, ezen a földön is a menny légkörében élhet, átadhatja elkeseredett és megkísértett embertársainak a remény gondolatait és a szentség utáni vágyat. Ő maga pedig egyre közelebb és közelebb kerülhet az örökkévaló világ küszöbéhez, míg annak kapui megnyílnak és ő is beléphet oda.
„Ott senki sem lesz idegen számára. Azoknak a hangja köszönti, akik – bár láthatatlanul – már itt, a földön is társai voltak, akiket már megismert és megszeretett. Aki Isten Igéje által már itt, a földön közösségben élt a mennyel, otthon fogja érezni magát mindazokkal, akik ott élnek majd.” – Nevelés, 127. old.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
I. RÉSZ 1. Érezted-e már valaha magányosnak magad, és volt-e honvágyad? Vajon milyen leckéket próbál az Úr megtanítani nekünk ilyen időkben? Jer 31:3, 14, 25
Milyen leírást ad János ugyanarról a dologról Jel 3:20 versében?
Mi az Úrral való barátság feltétele? Jn 14:21-23
2. Kivel szerette volna János apostol, hogy közösségben éljünk? 1Jn 1:3
II. RÉSZ 3. Olvasd el 1Jn 2:15-17 verseit! Milyen módon kötődsz a világhoz? Gondolj arra, mivel táplálkozol, mit viselsz, mire gondolsz a legtöbbet, mit játszol, stb.! Mit tehetsz annak érdekében, hogy jobbra cseréld ezeket a dolgokat?
III. RÉSZ 4. Miért lenne bölcsebb egy fiatal számára, ha idősebb emberek közül választana barátokat magának, és nem a kortársai közül?
Egy pillantás Indiára
A hit fejezetei
Az alább következő lenyűgöző jelentést Dan Preas, a Gospel Outreach elnöke írta. Különféle érdekes élményekről mesél, melyeket legutóbbi indiai útja során élt meg.
Nagy meleg volt, amikor megérkeztünk Indiába. Egy nyüzsgő ország, tele a legszerényebb emberekkel, akikkel valaha találkoztam. A csapatunk azért ment oda, hogy evangelizációs összejöveteleket tartson egy bizonyos városban. Akkor még nem igazán volt fogalmunk arról, hogy kb. három órát fogunk autózni a falvakba, ahol a találkozók lesznek.
Olyan emberekkel találkoztunk, akik szomjazták a Megváltót. Minden este volt egy egészségügyi témájú előadásunk, gyönyörű zene a helyi gyermekeknek köszönhetően, egy különleges üzenet és sok ima. Minden összejövetel után órákig maradtunk beszélgetni és imádkozni az emberekkel, mivel a résztvevők közül sokan különleges imát kértek. Csodálatos élmény volt!
A csapatunk hamar megszerette India népét, különösen a gyermekeket, akik minden találkozáskor széles mosollyal köszöntöttek minket. Meg akarták fogni a kezünket és beszélni akartak velünk, pedig még csak nem is beszéltünk egy nyelvet. Nagyon szerették az üres műanyag vizes palackjainkat, melyeket újratöltöttek, hogy fedezzék az ivóvízszükségletüket a nagyon meleg napokon. Ekkor kezdtük igazán megérteni, hogy ezeknek az embereknek a túlélés napi küzdelem.
Bhupal* volt a fordítónk, aki a Spicer Főiskolán végzett. Gondoskodó személy volt, aki szerette az embereket. A Gospel Outreach munkatársaként sok ijesztő dolog történt vele. Amikor egy férfi elhozta a falujukba a Jézusról szóló örömhírt, édesapja elfogadta a szombatról szóló üzenetet. Bhupal lelkesen mesélte el nekünk, hogy a családja az élelmiszeren spórol, hogy tudja fizetni a tizedet. Micsoda áldozat! Evangelizációs összejövetelek vezetése közben megverték; az időjárási viszonyok veszélybe sodorták; hónapokig távol volt feleségétől és családjától, amikor összejöveteleket tartott, de állandóan kedves mosolyt lehetett látni az arcán, és mindenkihez volt egy kedves szava.
Ravi* volt a muszlim sofőrünk. Ez a férfi szinte minden órában velünk volt indiai utunk során, és a családunk részévé vált. Részt vett minden előadáson, és figyelmesen hallgatta az elhangzottakat. Nagyon keveset beszélt angolul, így nehéz volt rájönnünk, hogy vajon segítségére szolgált-e az üzenet. Meghívott minket primitív családi otthonába, hogy találkozzunk rokonaival. Örömteli élmény volt. Meglepetésünkre megtudtuk, hogy eljegyzett egy fiatal hölgyet, akivel korábban sohasem találkozott. Indiában ez volt a szokás. Csodálatos napot töltöttünk a több száz családtaggal és baráttal.
De a legjobb dolog akkor történt, amikor épp készültünk elhagyni az országot. Ravi úgy döntött, hogy hátrahagyja családja muszlim gyökereit, és Jézust fogja követni. Tanúja volt az előző hetek minden csodájának és tudta, hogy valaki vigyáz ránk. Átvette az irányítást egy olyan helyzet felett, amikor egy éjjel fegyveres és maszkos férfiak megállították az autónkat, majd nagy örömére elengedtek minket. Ő vezette az autónkat, amikor nekiütköztünk egy motorkerékpárnak, amin két utas ült, de Jézus közbelépett, és megmentette az utasokat és a motorkerékpárt is.
Nagyon sok ember vágyik arra, hogy megismerje Jézus szeretetét. Mit fogsz tenni azért, hogy segíts ebben nekik?
* Álnév.
Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach szervezetről, vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének terjesztésében a 10/40 földrajzi ablak északi szélességén, látogass el a goaim.1.org oldalra, vagy hívd a következő telefonszámot: 1-509-525-2951.
A barátok hatása
Történelmi kapcsolat
Természetes dolog, hogy az ember barátokat keres. Mindenki talál vagy szerez magának társat. A barátok egymásra gyakorolt jó vagy rossz befolyása arányos a baráti kapcsolat mélységével. Mindenkinek lesz barátja, s mindenki maga is hatni fog másokra, mások meg őrá.
Titokzatos kapocs ez, mely két emberi szívet összefon úgy, hogy két egyén érzései, ízlései, és elvei szorosan összevegyülnek. Az egyik átveszi a másik lelkületét, követi a másik útjait és cselekedeteit. Amint a viasz megtartja a pecsét alakját, úgy a gondolkodás is megtartja a baráti érintkezés benyomásait. Ez a hatás talán nem tudatos, de azért ugyanolyan erőteljes. Ha rá tudnánk venni a fiatalokat, hogy a tisztával, a figyelmessel, a nyájassal barátkozzanak, a legjobb lenne ez a hatás. Ha olyan társakat választanak, akik félik az Urat, akkor ez az igazsághoz, kötelességhez és szentséghez vezet. A keresztény élet jóra ható erő. Másrészt, akik kifogásolható erkölcsű férfiakkal és nőkkel barátkoznak, akiknek rosszak az elveik és a viselkedésük, azok rövidesen azon az ösvényen járnak majd, mint azok. A bűnös szív hajlama lefelé húz. A hitetlennel barátkozó rövidesen maga is hitetlen; aki a hitványok társaságát választja, az maga is hitvánnyá lesz. Az istentelen tanácsában járni az első lépés, hogy a bűnösök útján járjunk, s gúnyolódók székébe üljünk.
Aki helyes jellemet akar kialakítani, válasszon olyan barátokat, akik komolyan és megfontoltan gondolkodnak és vallásos a hajlamuk. Akik számadást vetve, az örökkévalóság számára kívánnak építeni. Csakis elsőrendű anyagot szabad épületükbe tenni. Ha korhadt gerendákat fogadnak el, ha megelégednek a jellem hiányosságaival, épületük kárhozatra ítélt. Legyünk elővigyázatosak, hogyan építünk. A kísértés vihara elsöpör az épület fölött, s ha szilárdan és megbízhatón nem építették, nem fogja elviselni a próbát.
A jó hírnév értékesebb, mint az arany. A fiatalok közt az a hajlam uralkodik, hogy a hitvány gondolkásúakkal és erkölcsűekkel barátkozzanak. Milyen valódi boldogságot vár el az ifjú az olyanokkal való önkéntes kapcsolatoktól, akik alantasan gondolkodnak, éreznek és viselkednek? Némelyeknek romlott az ízlésük, züllöttek a szokásaik, s aki ilyen társakat választ, példájukat is követni fogja. Veszélyes időkben élünk, melynek meg kell félemlíteni minden szívet. Látjuk, hogy sokak gondolkodása a hitetlenség útvesztőjében tévelyeg. Ennek oka a tudatlanság, büszkeség és hibás jellem. Az alázat nehéz lecke a bukott ember számára. Az ember szívében valami föllázad a kijelentett igazságok ellen, az Istent és bűnösöket, az isteni törvény megszegését, s Krisztus általi bűnbocsánatot érintő tárgyak ellen.
Testvéreim, idősek és fiatalok, mikor ráértek, nyissátok meg a Bibliát, s fejből tanuljátok meg annak drága igazságait! Munka közben is őrködjetek gondolataitok fölött, rögzítsétek azokat Istenre, beszéljetek kevesebbet, inkább elmélkedjetek többet. Ne feledjétek: „Minden fölöslegesen kiejtett szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján.” Válogassátok meg szavaitokat; ez majd bezárja az ajtót az üdvösség ellensége előtt.
Kezdjétek imával a napot! Munkálkodjatok úgy, mintha az Isten szeme előtt állnátok. Isten angyalai mindig mellettetek vannak, följegyzik szavaitokat, viselkedéseteket, s azt, hogyan dolgoztok. Ha elfordultok a megbízható tanácstól, ha nem vallásos hajlamúakkal barátkoztok, bár vallják, hogy keresztények, hamarosan ti is olyanok lesztek, mint ők. Hiszen a kísértés útjába helyezitek magatokat, az ellenfél csatamezejére, s hacsak nem óvakodtok, mesterkedései legyőznek titeket. Van, aki vallásosnak vallja magát, pedig valójában Isten és érzékeny lelkiismeret nélkül él. Hiú és felületes; beszédje alacsony szintű. Magasztosabb és nemesebb gondolatok helyett udvarlással, házassággal van tele a feje.
A barát kiválasztásával döntik el sorsukat e világra, de az elkövetkezendőre is. A valamikor lelkiismeretesek és hűségesek szomorú módon megváltoztak. Elszakadtak Istentől, az ellenfél a maga oldalára csalogatta őket. Ma már vallástalanak, tiszteletlenek, könnyen alakíthatók. A gonosz barátok elrontják a jellemet; aláássák az elveket. „Tarts a bölcsekkel, és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár.”
Veszély fenyegeti az ifjakat; ők mégis vakok fölismerni, hova vezet ez az ösvény. Sokakat az udvarolgatás köt le. Mintha elkábították volna őket. Nincs e kapcsolatokban semmi nemes, fennkölt vagy szent. Mivel a Sátán ösztönzései, a hatásuk is neki tetsző. Figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetést. Önfejűek, akaratosak, dacolók. Azt képzelik, hogy nem nekik szól a figyelmeztetés, a tanács, a dorgálás. Nem aggódnak a viselkedésük miatt. Elkülönítik magukat a világosságtól és Isten szeretetétől. Nem ismerik föl többé a szent és örökkévaló dolgokat, s bár fönntartják a keresztény kötelességek lélek nélküli végzését, szívük nincs a vallásgyakorlatokban. E félrevezetettek későn kapnak majd észbe, hogy „milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.”
– Bizonyságtételek, 4. köt., 587–589. old.
Nem véletlen: a cserepesteknős
A teremtés alapjai
A kutatások azt mutatják, hogy a floridai tengerpartokon található a világ cserepesteknős-populációjának egyharmada. Az egyik legérdekesebb tény velük kapcsolatban az, hogy amikor a felnőtt nőstények készen állnak a tojások lerakására, visszatérnek arra a helyre, ahol ők maguk is kikeltek – harminc évvel korábban.
Ez azért olyan érdekes, mert a teknősök hatalmas távolságokat tesznek meg – sokan az Atlanti-óceánon keresztül vándorolnak –, mégis mindig visszatalálnak első, az otthonukat képező partszakaszra.
Az anya kb. 60 cm mély és 30 cm széles gödröt ás a homokba a lehető legközelebb a tengerhez a parton. Nem véletlenül helyezik el így a fészket. A kis teknősöknek a mihamarabb a vízbe kell jutniuk a biztonságuk érdekében. A tojások lerakása után az anyateknős homokot kotor rájuk, majd megpróbálja körkörös mozdulatokkal és további homokkal elfedni a fészket. Ezután visszavonul a tengerbe.
Kb. két hónap elteltével az öt cm hosszú teknősök kimásznak a homokos fészekből, ahol 50-150 testvérükkel együtt növekedtek. Teremtőjük gondoskodott arról, hogy tápanyagokkal teli „uzsonnás táska” kerüljön az oldalukra, amikor kikelnek a tojásaikból. Ekkor magukba szívják életük első „menüjét”, energiát nyernek a fészektől a tengerig vezető rohanáshoz. Nagy veszélyben vannak az éhes ragadozó madarak, valamint a mosómedvék és rákok miatt, amik készen állnak arra, hogy lecsapjanak rájuk.
Egyetlen szülő sincs a közelben, hogy megvédje a kis teknősöket, vagy megmondja nekik, mit tegyenek. De a Teremtő nem véletlenül helyezett az agyukba egy kifinomult navigációs rendszert és a sietség késztetését. Ennek köszönhetően egyenesen a víz felé futnak. Három évtizeddel később visszatérnek majd ugyanarra a helyre, hogy saját családot alapítsanak.
De a kis teknősök hihetetlen programozása nem áll meg itt. Nemcsak egyszerűen az óceánba kell eljutniuk, hanem a mélyebb Golf-áramlatba is, amely a víztől akár 30-110 km-re is lehet. Iránytűjük ugyan nincs, de van Teremtőjük, aki mindent előre eltervezett a számukra. Az azonnal úszni képes állatot felkapják a partra érkező hullámok. Egyedül a Tervezőjük tudja, hogyan helyezte beléjük annak tudását és képességét, hogy a hullámokba vessék magukat, és mégse ússzanak azokkal, mert akkor az újra kivetné őket a partra. Azoknak, akik túlélik az óceán mélyére vezető utat, esélyük van arra, hogy ott nőjenek fel, ahol biztonságosabb az élet, és 90-150 kg súlyú, gyönyörű, kedves lényekké fejlődhetnek. Belső iránytűjük egy napon majd visszavezeti őket a tengerpartra, ahol Isten arra programozta őket, hogy önmagukhoz hasonló, új életeket hozzanak a világra.
Teremtőnk belénk, emberekbe is beleültetett valamit: az Ő utána való vágyódást. De megengedi nekünk, hogy szabadon eldöntsük, válaszolunk-e erre a belső vágyra, elfogadjuk-e a vezetését, és megengedjük-e Neki, hogy egy floridai tengerpartnál sokkal távolabbi helyre vigyen minket. Egy olyan helyre, amely meghaladja minden kérésünket és elképzelésünket!
